Kupa Község Önkormányzata
Tel: (06-46) 454-202
info@kupakozseg.hu




Kupa bemutatása, történelme

► módosítva: 2012.07.25

A település bemutatása 

Kupa község a Cserehát festői szépségű dombvidékén, a Vadász-patak két oldalán helyezkedik el (9. kép). Kistérségi központjától – Szikszótól – 16 km-re fekszik, vasútállomása is itt található.

Területe 784 hektár – 1358 katasztrális hold –, amiből 44 hektár belterület (KSH 1949).

9. kép Kupa látképe

Neve valószínűleg nem az ivóalkalmatosságból, hanem bozóttal benőtt sziget, vagy feltöltött magaslat ősi nevéből származik (Bogsán Gy.Rakaczky I. 1998).

A község címere (10. kép) álló, csücsköstalpú katonai pajzs, mely kékkel és arannyal hasított. A kalászok, az ekevas és az ezüstkupát tartó férfialak a község legrégebbi fellelt pecsétnyomóján (11. kép) volt látható, és az önkormányzatiságra utal. A cserfalevelek és a makkok a természeti környezet fontosságát és a Cserehátot jelképezik.

 

 Kupa község címere  Kupa község egykori pecsétje

A település 1881 előtt Abauj (12. kép), 1881-1945 kö­zött Abauj-Torna (13. kép), 1950-ig Abaúj vármegyéhez tartozott (Glatz F. 2000). Közigazgatásilag a falu része volt a Fecske- és a Lencséstanya.

A település nevezetessége a Petőfi utcában található mezőgazdasági tájmúzeum (14. kép).

12. kép Abauj vármegye a XVIII.XIX. sz. fordulóján (Korabinszky J. M. 1804)

 

13. kép Abauj-Torna vármegye (Borovszky S.Sziklay J. 1896)

 

A település története

A települést 1279-ben említi először oklevél, melyben 15 kupai ne­mes perlekedik Selk és Konrád fiaival egy kupai földért. A falu neve már akkor is Kupa volt. 1298-ban Bolok fia, Gaal is­pán vetett szemet a kupai földekre, és mint tornai várbirtokot akarta megszerezni. Ám törekvését a kupaiak megakadályozták, oklevéllel bizonyítva földjükhöz való tulaj­donjogukat. 1324 és 1327 között a kupaiak a megye megbízott emberei voltak. (Györffy Gy. 1987). Kupa helység említésével az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is találkozunk, tehát nagyobb parochiális hely volt. Plébánosa, András 15 garas pápai tizedet fizetett. 1415-ben Fertés-Kupa, 1450 körül Egyházas-Kupa alakban talál­juk. Birtokosai a középkorban a Kupa-, Baja-, Vitarius-, Bor- és Pamlény-családok. A török hódoltság idején többször földúlták. 1637 körül már csak 21 lakosa volt, rövidesen elnéptelenedett és sokáig pusztán állott. Római katolikus temploma 1719-ben (Glatz F. 2000) a mai református templom helyén állt, majd tönkrement és a katolikusok nem tudták felújítani tőkehiány miatt (Szóbeli közlés: Bodnár Ferencné, 2007). 1720-ban kuriális hely, jobbágy-részében lakatlan. 6 év múlva már 5 család igazolta nemességét Kupán. A 18. század közepén népesült be ismét római katolikus és református vallású magyar lakosokkal a Dezsőfi-család földesurasága alatt (Csíkvári A. 1939). Református temploma 1786-ban már állt, de valószínűleg régibb építmény. 1828-ban 48 háza és 576 lakosa volt, 141 református és 347 római katolikus.1869 és 1920 között 402-ről 446-ra növekedett a lakosság száma (Csíkvári A. 1939). Fényes Elek 1851-es munkájában Kupa szőlőhegyéről tett említést.

A kupai határban a felsővadászi Vay Ábrahám grófnak már az első világháború előtt kiterjedt földbirto­kai voltak, ahol a kupai lakosság jelentős ré­sze cselédként, summásként vagy részes munkásként dolgozott. Ettől a mostoha álla­pottól sokan igyekeztek megszabadulni, így Kupa lakosságszáma rohamos csökkenés­nek indult már a századforduló időszakában. 1938-ban már csak 363 lelkes település volt (Tiner L. 1998). 1939-ben 1 római katolikus és 1 református népiskolája és 1 római katolikus és 1 református általános továbbképzője volt (Csíkvári A. 1939). 1944. december 4-én felszabadult a német megszállás alól (Varga G. 1970). 1945-ben itt is megtörtént a földosztás, majd a tsz-szervezés. Míg 1945 előtt senki sem járt el a faluból, az 50-es évektől egyre több fiatal indult Borsod-Abaúj-Zemplén megye iparába és bányászatába dolgozni, ingázóként. Csak az idősek maradtak a mezőgazdaságban (Tiner L. 1998).

 

A kupai oktatás története

A nemes lelkű Hangácsi Judit úrnő Felső-Vadász és Kupa községek határaiban fekvő tetemes ingatlan birtokát, 260 hold földet, Kupán egy házat és belsőséget hagyományozott 1873-ban kelt vég­rendeletében egy Kupán felállítandó, római katolikus iskolára. Olyan kikötéssel hogy e birtokot soha el nem adhatják, a házában rendezzenek be iskolát (Borovszky S. – Sziklay J. 1896), ahol vallásra való tekintet nélkül tanulhassanak a gyerekek (Szóbeli közlés: Bodolai Sándorné, 2007), a föld jövedelméből 800 Ft-ot fordítsanak a tanító javadalmazására, 200 Ft-ot részben 12 szegény gyermek tanítására, részben az esetleg vele rokonságban levő, de a segélyre rászorult családok gyermekeinek oktatására és ruházására. Ez a tanítói állás volt csaknem az egyetlen az 1870-es évek derekán Magyar­ország kisközségeiben, hol a tanító kényelmes lakáson kívül 800 Ft készpénzfizetésben is részesült (Borovszky S. – Sziklay J. 1896).

Kupán 1936 és 1944 között közel 100 gyerek járt iskolába, kezdetben csak 6 elemi volt, majd 1943-44-től 8. Mind a 8 osztályt a Római Katolikus Elemi Népiskolában tanították. Ide jártak a lencsés- és a fecsketanyai gyerekek is. Hangácsi Judit jóvoltából minden vallású gyermek járhatott az iskolába. A gyerekeket a tanító felváltva tanította ugyan, mégis, amit megtanultak, azt a mai napig nagyon jól tudják pl.: a bibliát, verseket, énekeket és a hazafiasság még most is bennük él.

A tanterem 6x10 méter volt, a 8 osztály bevezetése előtt 6, majd később 8 padsorból állt. Egy padban hárman ültek, az ablak mellett a lányok, külön a másik oldalon a fiúk.

Egy tanító tanította az összes gyereket. Iskolába felváltva jártak; reggel 8-kor vagy délután 2-kor kezdődött a tanítás. Télen fatüzelésű kályhával fűtöttek, minden gyermek vitt fát az iskolába, a szegényebbek kukoricacsutkát. A lányok saját készítésű kukoricacsuhé táskában hordták az iskolaszereket, a fiúknak házi szőttesből készült vállra akasztható tarisznyájuk volt.

Az első osztályosoknak csak palatáblát és palavesszőt vettek a szülők, mert a könyvet az iskola év elején kiadta, majd év végén beszedte. Ha kirongyolódott, akkor új könyvekkel pótolták. A második osztályban már füzetbe írtak a gyerekek ceruzával, harmadik osztálytól pedig tintával és pennával. A tanító lakása ugyanazon épületben volt, ahol az iskola, háromszoba-konyhás lakrész.

Ezekben az években a falu vezető embere a bíró volt: Drótos János, majd Kavalecz Pál. A tanítók: Vitéz Kazinczy János, Gubik István, Horváth Géza.

1949-től 1951-ig működött a településen nyári napközi otthon, amely megkönnyítette – igaz csak rövid időre – a kisgyermekes szülők helyzetét.

Az 1950-es éveket követően megszűnt a Katolikus Népiskola és a mai Mezőgazdasági Tájmúzeum helyén tanították a gyerekeket elsőtől nyolcadikig. Az 1960-as években már csak az alsó tagozat maradt helyben, a felső tagozatosok Homrogdra jártak iskolába. Az 1972-től, a körzetesítés miatt, a gyerekeknek Felsővadászra kellett menniük, és ettől kezdve nincs iskola a településen.

A különböző intézmények 70-es évekbeli körzetesítése következtében a kisfalvakban a népesség iskolai végzettségi, képzettségi színvonala kritikus ponthoz érkezett (G. Fekete É. 1995). A képzett munkaerő hiánya pedig rontja a vállalkozások versenyképességét (G. Fekete É. 2006).



Hírek, események
   

Kiemelt projektek
   

Kiemelt partnereink
 

 


 

CÍMLAP | ÖNKORMÁNYZAT | ► KUPA BEMUTATÁSA | PÁLYÁZATOK | GALÉRIA | ELÉRHETŐSÉG